ENNEK A FERENCVÁROSI ÉPÜLETNEK AZ ALJÁBAN A SZÁZADELŐN MOZI MŰKÖDÖTT, AHOL JÓZSEF ATTILA, TESTVÉREI ÉS ÉDESANYJA IS DOLGOZOTT

Ezt a jelentéktelennek tűnő épületet 1910-11 között, Rákosi Jakab nevű ingatlanhasznosítással (is) foglalkozó vállalkozó kedvű ferencvárosi polgár építette. Előtte egy lerakat működött itt. Az 5 emeletes lakóépület adott traktusába mozit terveztetett az építtető, így 1912-ben itt, a Mester u 51. szám alatt (akkor 53. szám) működött a Világ nevű mozi. Hogy miért foglalkozunk egy jelentételennek tűnő épülettel..? Mert kultúrtörténeti érdekessége van. :)

József Attila, aki a Ferencvárosban született és élt 14 éves koráig (itt, itt, itt, és még itt is), szinte az összes ferencvárosi mozi (régies nevén) mozgóképszínházat ismerte, hisz édesanyja ezekben vállalt takarítást (pl. a Ferenc tér 4. szám alatti középkategóriás moziban is), és a gyerekek is mentek vele. Attila vizet (József Attila a Curriculum Vitae-jéban is megemlíti ezt), Etelka, az egyik nővére cukorkát, Jolán, a másik nővére jegyeket árult.

Hová képzeljük el a gyermek József Attilát és tesóit..? A teljes földszinti rész volt a mozi, középen volt a bejárat, két irányba lehetett a bejárattól a moziba bejutni, klasszikus cső mozi volt: kevés szék egymás mellett, hosszan. 250 fős volt a mozi. A Világ mozi középkategóriás mozinak számított, a nagykörúti mozik (Odeon, Mozgókép színház, Apolló) voltak a premier mozik. A Magyarországra érkező filmek először a nagykörúti felsőkategóriásnak számító mozikban voltak először bemutatva, utána kerültek a Világ mozi típusú, kicsit koszosabb, büdösebb középkategóriás mozikba a filmek.

A mozit az 1930-as években be kellett zárni, mert a hangosfilm és a velejáró technikai beruházások már megterhelték a fenntartó tulajdonos pénztárcáját, így 1930 óta postahivatal, gyógyszertár, fodrászat voltak itt, és ahogy most is látszik a különböző földszinti homlokzatszínekből, különböző kiskereskedők bérlik az üzlethelyiségeket. Az alapfalak megvannak, a belső átalakítás miatt viszont felismerhetetlen már a mozi, de a hírlapi emlékek, és József Jolán: József Attila élete című könyvének egy adott részlete bizonyítja azt, hogy itt volt a mozi, ahol József Attila barátságot kötött egy vak hegedűssel.

„A moziban egy öregasszony játszott az előadás alatt a zongorán és egy vak fiatalember hegedült. Attila ott ült mellettük, és nézte az asszony ujjait, mintha így elleshetné a nagy tikot. De legjobban a vak hegedűst csodálta, aki leragadt szemhéjai mögött ismeretlen mezőkre bámult, odaadó mosollyal szorította álla alatt a hegedűt, és úgy ingott, hajladozott vonója nyomában, mint szélben a magányos kóró. A vak fiatalember és a kis elemista összebarátkoztak.”