Ha tatai Angolpark, akkor két művi dologról is beszélünk, az egyik a „mű" templomrom, a másik a „műbarlang”. Mire is asszociálhatunk a XXI. században a mű szóról..? Például műanyagra. Pedig.. Több mint 200 éves épített örökségről beszélünk jelen esetben.

A  csodálatos tatai Esterházy-kastély megépíttetője, Esterházy Ferenc gróf előszeretettel utazott Európában, és utazásai során egyre több helyen látta meg a korszak divatossá váló tájépítészeti design-ját, az angolkertet (az angolkert jellemzője, hogy a növények elrendezésében semmilyen szabályosság nincs, műromokat helyeznek el a területen, tóparton hozzák létre a kertet, vannak patakok és vízfolyások is a területen), és úgy döntött, Tatán is csináltat egy ilyen kertet. Kijelölte a Cseke-tó partja melletti övezetet (tehette, mert övé volt Tata), és megalkottatta hozzáértő kertészekkel Magyarország első tájképi kertjét az 1700-as évek vége felé.

Az építkezés a bonyolult vízrendszer megtervezésével és megépítésével kezdődött (láthatod a csörgedező patakokat a „mű" templomromnál, és az Angolpark albumunkban). Aztán jöttek a „mű” „művek”, azaz a lent látható műbarlang, a "mű" templomrom, aztán a török mecset, a griffes kapuk, a pálmaház, majd az angolkert további jellemzője (mert az előbbiek is azok) a szabálytalan alakzatú fásítás, bokrosítás. Az angolkert további jellemzője a tó léte, megmutatjuk a Cseke-tavat is csodálatos őszi színekbe bugyolálva.