A századelőn betört az arisztokraták világába a szórakozni vágyás hype-ja. Node már nem a megszokott családi kastélyok báltermeibe vágytak nagyjaink, hanem külső, grandiózus, még-magamutogatóbb épületekbe, mint a kastélyaik. Így/ezért épült meg a Pesti Vigadó, majd a Stefánia Palota is. Sőt, a Stefánia Palotába nem volt csak úgy bejárás, oda írásos ajánlás alapján lehetett bejutni. A jelöltek neveit minden évben egyszer a Stefánia Palota igazgatósága kifüggesztette a falra, és ha nem volt kifogás (meg volt feddhetetlenség, nagykorúság, magas képzettség, sok pénz –a tagdíj is igen borsós árú volt), csak akkor lehetett bekerülni (szóval nem egykönnyen).

Kivel találkozhatott, és mit láthatott az, aki bekerült a fényűző pompába..? Például találkozhatott olykor-olykor Ferenc Józseffel és Sissivel (talán még táncolni is láthatta őket együtt). Vagy épp elkaphatta azt a pillanatot amikor Károlyi Mihály és Andrássy Katinka aurája összeért, hisz pletykák szerint a Stefánia Palota hátsó erkélyrészén csattant el az első, (még házasság előtti) csókjuk. Hát, ilyenek voltak kéremszépen.

Gazdagság, bálterem, tánc, pezsgő, nyári este, palota, séta a kertben a vízesés mellett (mert az is volt), szerelem, boldogság, gond nélküliség.. (vagy kitudja. Mindenesetre képzelődni jó.) Gyertek velünk a Stefánia Palotába. Bejutottunk. Csak, hogy mutathassunk Neked. Rejtett értékeket, ami mellett lehet, nap, mint nap elmész.