Folytatjuk a "Málladozó szépségeink - Urbex" rovatunkat is, merthogy hisszük: amíg áll egy épített örökség, addig van esély a megmentésére is. Úgyhogy továbbra is rejtett vagy nem rejtett, mindenesetre málladozó szépségeket mutatunk nektek; divatos szóval urbex-elünk. Gyertek velünk egykori esztétikába, ma bomló színekkel és formákkal játszadozó világba. Mert így is szép amink van. Csak valahogy másképp.
Mielőtt nekikezdünk, ha úgy érzed, menj ki előtte nyugodtan mosdóra, készítsd be a kávédat, teádat, mert az egyik legtöbb fotóval (125) rendelkező témát hoztuk el most neked, értelemszerű bontásban. Imádtunk itt lenni, a tények, a rendkívül sok téma és részlet magával ragadott minket, csak nyomtuk és nyomtuk a fényképezőgép expó gombját, így tudva megosztani a helyszínen látottakat. No de hol jártunk..?
Engedéllyel bejutottunk az Újpesten található Istvántelki Főműhelybe, amely az első gőzmozdony javító műhely volt Magyarországon. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében épült több mint 1 km hosszú telephelyen elképesztő csodákat leltünk, egyrészt a megmaradt századelős épületek, másrészt a javítandó retro vasúti szerelvények, mozdonyok tekintetében. Több ezren dolgoztak itt egyszerre anno. Múltmixbe viszünk, sok-sok fotóval.
A századelős Istvántelki Főműhely víztornya és épületei
Az Istvántelki Főműhely területén található századelős épületek 1902 és 1905 között épültek. Van közöttük lepukkant és van felújított egység is. A terület egykori építészeti szépségét a felújított északi és a déli víztorony mutatja igazán. Az egyenként 120 köbméteres víztározóval ellátott tornyok anno a terület vízellátását biztosították. Aztán mutatunk lepukkant épületeket, épületrészleteket is, hiszen most urbexelünk ugye. Éshát, merthogy itt ilyen is van ugye. Jópár.
A legendás 424-es gőzmozdonyok egyike, vörös csillagos felfestéssel
Azt olvastuk, hogy a legendás MÁV 424-es (ez ennek a gőzmozdonynak a neve) a magyar gőzösök királya. És, hogy a Magyar Királyi Államvasutak 1918-ban adta le a rendelést, hogy legyen MÁV 424-es, de a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) csak 1924-ben kezdte el gyártani a 424-es gőzmozdony sorozatot (az I. világháború közbeszólt), és 1958-ig összesen 514 darabot gyártottak belőle. Mára 19 darab 424-es maradt, ebből kettőt meg is tudunk mutatni. Ez, a fotón látható a vörös csillagos 424-es, és ha ide klikelsz, a 424.262-es számú gőzmozdonyt is láthatod.
A századelős Istvántelki Főműhely auschwitzi marhavagonjai
Auschwitz-ba tartó marhavagonokkal eddig csak filmvásznon találkoztunk. Mostanáig. Feltételezhető, hogy a felfestések a vagonon jelenbéliek, pl. filmhez készültek (sablonkivágással, ilyen hibátlan felfestéssel anno, a háború közepén kérdéses, hogy foglalkoztak-e), de a láthatóan koros (talán éppen 1944-1945-ös születésű) marhavagon vizualitása ebben a köntösben kívülről és belülről is sokkoló.
A területen látható összes mozdonyra és vagonra vonatkozóan fel van tüntetve egyébként egy kiírás, miszerint azok „A Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány tulajdonai. Védett műszaki emlékek! Megrongálásuk szigorúan tilos! A rongálás büntetőeljárást von maga után!”
A századelős Istvántelki Főműhely nemzetközi vonalon futó hálókocsis vagonja
Haladva az időben, egészen pontosan a boldog békeidőkbe, az 1960-1970-1980-as retro-korszak világába evezve már-már jön elő a nyár, a szabadság, és a Balaton-feeling emlékei (vagy éppenséggel kinek mi).
Az első, alább bemutatott retro málladozó szépséggel éppenséggel lehet, hogy nagyszüleink, szüleink utaztak Lengyelországba, vagy Jugoszláviába, hisz nemzetközi vonalon futó hálókocsi vagont mutatunk kívülről, majd belülről, hálófülkéstül, WC-stül, folyosóstul, urbex módra.
A századelős Istvántelki Főműhely retro-büfékocsija
A másodikként bemutatandó retro vagon feltételezhetően egy büfékocsi lehetett. Ha nézed kívülről a kocsit, és elvonatkoztatsz az urbex (málladozó) voltától, a vagon színe - amilyenné a természet tette - mintaszerűen leköveti a Pantone színskála egymáshoz illő színrendszerét. Szép. Málladozó és szép.. Hát nem paradox..?
A századelős Istvántelki Főműhely másodosztályú személymozdonya
A harmadik retro vagon - bár Békéscsaba felirattal rendelkezik - hegyez igazán a Balaton-feelinges emlékekre. A belső tér, a WC-ben látható jellegzetes tipográfia („vízöblítés lábnyomásra”, „nem ivóvíz” - klikk a képbe, hogy lásd azt is) már a 80-as években született korosztályt is eléri.
A századelős Istvántelki Főműhely felújításra váró tartálykocsija
Ez a „Z”akks tartálykocsi 1957-es, és még azt is felfedeztük rajta, hogy Győrben készült. Node mi kerülhet bele ebben az óriási tartályba..? A tartálykocsik - ahogy megtudtuk - külön betű-besorolás alatt futnak. Például ez, azaz a „Z” fősorozatú tartálykocsi különböző gázokat, folyadékokat szállíthatott anno. Az „U” fősorozatú tartálykocsik például cementet, poranyagokat, a „T” fősorozat ömlesztett árukat, terményeket szállíthat. Szóval tök nem mindegy, miben mit szállítanak.
Node milyen egy főtartályos vagon alulról..? És egy szerelőakna..? Megmutatjuk azt is:
A "Málladozó szépségienk - urbex" sorozat eddigi albumait ITT találhatjátok.