Április 11-e, József Attila születésének időpontja a magyar költészet napja. Ebből az alkalomból a költő gyermekkorának helyszíneire kalauzolunk Titeket. A Ferencvárosban jártunk.
Itt született József Attila - Budapest, IX. Gát u. 3.
Az 1800-as évek végén a IX. kerületi Gát utcában a legtöbb ház szociális bérháznak épült: kis alapterületű, adott esetben sötét, komfort nélküli lakásokkal, folyosó végén közös wc-kel. A Gát u. 3. számú ház egy ilyen kis szobakonyhás lakását bérelte és lakta be a József család, azaz az apa (a huszárból szappangyárossá avanzsált József Áron), az anya (Pőcze Borbála Szabadszállásról elszármazó parasztlány), Jolán (a nagytesó), Etelka (a középső lány), és itt látta meg a napvilágot 1905. április 11-én József Attila. A ház 1891-ben készült el, „újépítésű” szociális bérház volt, hisz csak 14 éve állt, amikor a család itt lakott és Attila megszületett. A házban a család Attila mindössze 3 hónapos koráig élt. Arról, hogy az emeleten, vagy a földszinten laktak ők, megoszlanak a vélemények, egy biztos, a földszinten nem olyan rég József Attila emlékszobát alakítottak ki, miután belülről egybevonták a Gát u. 3. és Gát u. 5. számú eklektikus stílusirányzatú építményeket (az utcától a két ház különálló épület továbbra is). Lépjük át az épület kapuját (klikk):
A ferencvárosi Gát utcában három helyszínen is lakott a József Attila a családjával.
József Attila gyermekkorának másik két ferencvárosi helyszíne a szülőházától (IX. Gát u. 3.) mindössze pár tizen-méternyire található. Ezek a Gát u. 8. és a 24. számú házak. A Gát utca 8. kapcsán nem találtunk emocionális infót, viszont a Gát u 24. kapcsán igazi századelős munkásnegyed feeling képe tárulhat elénk József Jolán: József Attila élete című könyvét olvasva.
„Háromemeletes, piszkos, nagy házban laktunk a Gát u 24-ben. A ház minden lakása szobakonyhás volt, valamennyi zsúfolva emberekkel. Mi az első emeleten laktunk a folyosó végén, a hátulsó lépcső mellett. Esténként itt a piszkos, bűzös lépcsőházban gyülekeztek össze a gyerekek. Ilyenkor tértek haza munkájukból a férfiak, és mi csak útban voltunk a konyhában. Egymáshoz préselődve kuporogtunk a lépcsőkön s a falra akasztott pislákoló, kormos petróleumlámpa alatt ijedeztünk torz árnyékainktól. Mi csöndben ültünk, rongyosan lapultunk egymás mellett, mint a rablók a pincében. Azután – mintha összebeszéltek volna – a mamák kiabálni kezdték gyerekeik nevét. A gyerekek futottak haza. Mi hárman ottmaradtunk a lépcsőházban. Attila az ölemben ült, Etus szorosan mellettem. Éhesek voltunk, de bennünket nem hívott senki. Amióta a papa eltűnt, a mama örökösen sírt, folyton elsietett valahova, sírt és sietett, mintha kint a kapun túl, a Gát utcán túl nyomára akadhatna a papának.”
Most megmutatjuk nektek mind a Gát u. 8., mind a Gát u. 24-es számú épületet. A házak belbecse a vizualitásuknál fogva különösebb nehézség nélkül repít vissza minket a századelős munkásnegyed feeling szegénységének hangulatába. Klikk a képre.
József Attilának a két nővérén (Jolánon és Etelkán kívül) volt egy féltestvére is, Misu.
A ferencvárosi Márton utcai saroképület (IX. Márton u. 1.) történetéről nem sokat tudunk, sőt, igazából azt sem sikerült fellelnünk, hogy milyen épület állhatott itt akkor amikor József Attiláék itt laktak, viszont a homlokzatra kihelyezett József Attila infotábla, valamint József Jolán: József Attila élete című könyve egyértelműsíti a helyszínt, és definiálja a család ide köthető emlékeit.
„Harmadik elemibe jártam ezen az őszön, Mama egész nap varrt, de olyan keveset keresett, hogy heteken keresztül nem ettünk egyebet, csak kávét és kenyeret. A házúr felmondott, mert nem tudtunk bért fizetni. Mama eladogatta a bútorokat és Bochnicseknéhez költözött a Márton utcába. Ide esténkét egy kocsis járogatott fel, aki udvarolt a mamának.
„– Itt a Grün papa! – állított be mindig nevetve. – Én leszek a papátok, ha a mamátok is úgy akarja. És miért ne akarná? Kedélyeskedett Grün bácsi és a térdére ültette Attilát, aki nagyot rúgott a gyomrába és hangtalanul viaskodott vele, hogy eressze el. Bochnicsekné szívesen látta Grün bácsit, mintha az neki udvarolt volna. Mama rendületlenül varrt tovább, rá se nézett. – Hopplá hopp – mondta Grün bácsi és erős kezekkel lefogva lovagoltatta térdén Attilát. A kisfiú kivörösödött az erőlködéstől, hogy megszabaduljon tőle. Végül tehetetlen dühében leköpte. Hagyja békén azt a gyereket, szólt anyánk… Ezen az estén, amikor Grün bácsi elment, Bochnicsekné anyámra támadt. Dühös volt, hogy visszautasítja a kereső ember közeledését, akinek a segítségével könnyebben eltarthatná gyerekeit.”
De miért kellett Pőcze Borbálának a három gyermek nevelése mellett családeltartóvá válnia a századelős, tradicionális családmodellben gondolkodó, a nőknek amúgy sem egyszerű - pláne a családfő nélkül maradt nőknek/anyáknak - világban..? József Attila mindössze 3 éves volt, amikor 1908. július 1-én az édesapa József Áron se szó, se beszéd, veszekedés nélkül, csöndben elhagyta a családot. A család hallomásból úgy tudta, hogy József Áron szerencsét próbálni ment az Amerikai Egyesült Államokba, így Pőcze Borbála, az anya, joggal hihette, hogy a férj, az apa visszatér, és mindent megtett, hogy addig is fenntartsa a családot, nagy nehézségek árán is.
Később vált egyértelművé, hogy József Áron nem az Amerikai Egyesült Államokba, hanem előbb Esztergomba, majd Romániába, Craiova városába ment, és ott az Apostol szappangyár alkalmazottja lett. 1920-ban József Áron kerestette a pénznélküliség miatt gyakran lakhelyet változtató családját Pesten, hogy elválhasson Pőcze Borbálától, de nem lelt rájuk, így 1922-ben kérvényezte, hogy legyen hivatalos válásuk, majd 1924-ben Craiova-ban elvette az 1920-ban megismert Kiss Juliannát (akinek meg azt mesélte, hogy első házastársával ment ki Amerikába). Innen, ebből a második házasságból született a három nagy testvérnek, Jolánnak, Etelkának és Attilának, egy féltestvére, Mircea („Misu”).
A ferencvárosi Páli Szent Vince templom, és a Vásártér (mai Haller-park), ahol József Attila egyszer elveszett.
A templom építésének munkálatai 1935. április 29-én kezdődtek meg, és a kereszthajós, latin kereszt alaprajzú, neoromán plébániatemplom 1936-ra el is készült.
No de miért emeljük be a József Attila gyermekkora a Ferencvárosban sorozatunkba ezt a templomot, hisz a templom akkor, amikor József Attila gyermek volt (József Attila 1905. április 11-től 14 éves koráig élt a Ferencvárosban) még meg sem volt..? Azért, mert ennek a templomnak a helyén, az akkori Vásártéren árulta Bochnicseknének a portékáit (a fenti, Márton utca 1. helyrajzi számon álló ház egy piciny kuckóját tőle bérelte József Attila édesanyja Pőcze Borbála magának és a három gyermekének: Jolánnak - nagytesó -, Etusnak - középső tesó - és Attilának) az apa, József Áron által elhagyott József család. Az egyik ilyen Vásártéri vásárnapról így vall József Jolán: József Attila élete című könyvében: „Bochnicsekné földre terített papírokra rakta ki áruját a sátrak között, mamát és engem pedig mozgóárusoknak alkalmazott. Minden eladott kötény után három krajcárt fizetett. Két héten keresztül egész nap kint voltunk a Vásártéren. Etus egy kancsóban vizet cipelt magával, meg egy füles korsót, és éles gyerekhangon kiáltozta: „- Friss hideg a vizem, jó hideg!” Többet keresett a víz eladásával, mint én a kötényekkel, bár én is buzgón kiáltoztam: „- Harminc krajcár egy szép kötény, csak harminc krajcár!” Attila ott ült a Bochnicsek néni „kirakata" mögött, kavicsokkal játszogatott a porban. Vasárnap, amikor óriási tömeg tolongott a vásáron, Attila eltűnt a helyéről. Amikor összetalálkoztam mamával, feldúltan szólt rám: „- Tedd le azokat a vackokat és menj, kerítsd elő Attilát! Istenem-Istenem, hova lett az a gyerek?! Letöröm a derekatokat, ha valami baja történik!” Elindult, én a másik irányba szaladtam. (…) Tehetetlenül álltunk a tömegben. Mama sírva fakadt. Szidta Bochnicsek nénit, azt a vén boszorkányt, hogy nem vigyázott Attilára, engem, saját magát. Kétségbeesetten rohant el. (…) Bőgtem, mint egy anyátlan malac. Estefelé találtuk meg Attilát. Egy öreg parasztházaspárral ült a földön, a mutatványos bódékon túl. A derék emberek cipelték magukkal egész délután s most letelepedtek a Vásártér néptelen területén és falatoztak a kosarukból. Attila kezében nagy darab kolbásszal, tele szájjal, megelégedetten ült közöttük. Ragyogó arccal nyújtotta mama felé a kezét: „- Néni atta a tóbászt.”
József Attila ebbe a ferencvárosi épületbe is járt általános iskolába.
Két ferencvárosi általános iskolát tudunk pontosan, ahova József Attila járt. Az egyik a Mester u. 67., a másik ez, az 1902-ben épült eklektikus épület, azaz a Mester u 19.
Az iskola udvarán felfedeztünk egy ősrégi „csengető” kolompot, és a kolomptól nem is olyan messze egy 1905-ös kőbe vésett, az épület-felújítások miatt mára már majdnem lecsiszolttá vált századelős, az ERRE-ARRA fotós ajánló előző hónapban publikált téglakarcaihoz is kapcsolódó „graffitit”. Képzelőerőnket szabadjára engedjük, és elképzeljünk: az 1905. április 11-én született József Attila simán olvashatta szünetek között a leckét itt, a kolomp és az 1905-ös vésett graffiti bejegyzés tövében is..
Ennek a ferencvárosi épületnek az aljában a századelőn mozi működött, ahol József Attila, testvérei és József Attila édesanyja is dolgozott.
Ezt a jelentéktelennek tűnő épületet 1910-11 között, Rákosi Jakab nevű ingatlanhasznosítással (is) foglalkozó vállalkozó kedvű ferencvárosi polgár építette. Hogy miért foglalkozunk egy jelentéktelennek tűnő épülettel..? Mert József Attila, aki a Ferencvárosban született és élt 14 éves koráig, szinte az összes ferencvárosi mozi (régies nevén) mozgóképszínházat ismerte, hisz édesanyja ezekben vállalt takarítást, és a gyerekek is mentek vele. Attila vizet (József Attila a Curriculum Vitae-jéban is megemlíti ezt), Etelka, az egyik nővére cukorkát, Jolán, a másik nővére jegyeket árult.
Hová képzeljük el a gyermek József Attilát és tesóit..? A teljes földszinti rész volt a Világ nevű mozi, középen volt a bejárat, két irányba lehetett a bejárattól a moziba bejutni, klasszikus cső mozi volt: kevés szék egymás mellett, hosszan. 250 fős volt a mozi. A Világ mozi középkategóriás mozinak számított, a nagykörúti mozik (Odeon, Mozgókép színház, Apolló) voltak a premier mozik. A Magyarországra érkező filmek először a nagykörúti felsőkategóriásnak számító mozikban voltak először bemutatva, utána kerültek a Világ mozi típusú, kicsit koszosabb, cigaretta szagú középkategóriás mozikba a filmek.
Itt, a Ferenc téri épületnek az aljában működött a Ferenc mozi, ahol szintén dolgozott József Attila gyermekként.
1911-ben itt, a létrejött Ferenc téren a még falusiasnak mondható környezetből második legmagasabb épületként emelkedett ki ez a négyemeletes szecessziós lakóház. A Ferenc tér 4. szám alatti, 19 lakásos épületet a levéltári dokumentumok szerint Bertók Mihály kovácsmester és bérkocsi-tulajdonos építtette, és a földszintet filmszínház és kávéház befogadására alakíttatott ki. Pőcze Borbála - mint ahogy a többi középső ferencvárosi moziban - itt is takarított. Az Üllői út 63. szám alatti Projektográf, a Haller u. 54. szám alatti Haller mozgó, a Mester u. 51. szám alatti Világ mozi (előző fotó) után a Ferenc mozgó is a József család által látogatott mozi volt, ahol azon felül, hogy dolgoztak, mindent végignézhettek a gyerekek.
József Jolán, József Attila legnagyobb nővére így vall erről: „Két éven keresztül minden esténket a moziban töltöttük. Soha nem lankadó érdeklődéssel néztük az óránként megismétlődő műsort. Jóról és rosszról nem gondolkozunk, de az előttünk szakadatlanul lepergő híg mesék tanulságai megrögződtek bennünk: a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig büntetését. Minden nap szemtanúi voltunk a bajtól szorongatott, veszedelemnek kitett, minden megpróbáltatással sújtott, meghajszolt emberek történetének, akik végül kievickéltek a szörnyűségekből, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Attila alig kapta be az ebédjét, már rohant a moziba. Elmaradtak az utcai csavargások. Itt, a moziban az előadás megkezdéséig azzal szórakozott, hogy leült a rozoga zongora elé és órákon keresztül játszotta a szeretnék szántani dallamát. Később már kevés volt neki az amit tudott, belevetette magát a hangok zűrzavarába és éktelen kakofóniákat dörömbölt ki a nekivadult húrokon. Az üres terem falai visszaverték a harsány hangzavart, majd a lágy összevisszaságot, ha a gyerek tíz ujja szelíden próbált kisimogatni valami harmóniát, feloldozást a konok hangszerből.”
A ferencvárosi ház, ahonnan József Attila „Mamája” kórházba került, és már sosem tért vissza. A ház, ami József Attila gyermekkorának utolsó ferencvárosi tartózkodási helye volt. Az 1908-ban apa nélkül maradt József család (hogy miért, arról a "Tudtad, hogy József Attilának volt egy féltestvére is, Misu..?" című albumunkban olvashattok) a 3. emelet 43. szám alatt lakott 1916 és 1920 között egy szobakonyhás lakásban. A házban akkor még nem volt villany, minden emelet előtt fél úton boltszerű, szűk mélyedés volt, ide húzódott József Attila ha olvasni akart az odaakasztott petróleumlámpa gyér fénye mellett. Itt jelent meg a nővére, Jolán életében Makkai Ödön, itt lett súlyos beteg a mama, innen került kórházba, ahonnan aztán már soha nem tért haza. Itt élte át a család az Őszi rózsás forradalmat, és a Tanácsköztársaságot. Végül Attila és Etelka ezt a lakást hagyta el 1920 első napjaiban. Attilának ez volt az utolsó ferencvárosi tartózkodási helye. „1914 nyarán vizsgám után, a jószerencse azonnal álláshoz juttatott. Egyik nagyszerű orvosprofesszornak a titkárnője lettem havi 110 korona fizetésért. Óriási esemény volt ez nemcsak az életünkben, hanem az irdatlan nagy, Ferenc téri házban is, ahol most laktunk. Ez volt az első hely, ahol éveken át laktunk egyhuzamban. Ismertük a ház minden lakóját, tudtuk, mikor mi történik negyven-egynéhány ajtó mögött. Ezek az ajtók kora tavasztól késő őszig tárva állottak egymás mellett, egyik szomszédasszony belátott a másik konyhájában fővő fazékba is, és mindenki tudta, kinek mennyi a szennyese. A forró nyári éjszakákon itt is, ott is poloskákra vadásztak, a gond és a férgek egyformán martak kicsit és nagyot a falak mögött. A közvetlen szomszédok ki- kiálltak a folyosóra és szapulták a távolabb lakókat. A kövér házmesterné azonban egyformán mindenki ellensége volt, de legjobban a gyerekekre haragudott, akik a legnagyobb zsivajt csinálták. Telefirkálták a malacságokkal a lépcsőház falát, döglött patkányokat raktak az ajtaja elé, és leköptek a harmadikról. Az egész házban mégis mindenki összetartott. Átjártak egymáshoz kölcsönkérni sót, paprikát, palacsintasütőt.” - Így emlékezett vissza József Attila legnagyobb nővére, Jolán erről a ferencvárosi, utolsó időszakukról.
