Tudod-e, hogy ki volt Robert Capa, André Kertész, Mai Manó, Kinszki Imre, vagy akár Klösz György..? Egy adott kor kiemelkedő, sőt, nem egy esetben világhírnévre szert tevő magyar fotográfusai voltak ők. Szerény emberek, miközben közülük nem egy Picassoval, Matisse-szal, Trockijjal, Chagallal ápolt jóbaráti viszonyt. Kiemelkedő fotográfusok, akiknek a múlt megőrzött korszak-szeleteit köszönhetjük.
Úgyhogy előhúztuk a fotográfusok-farbát, és megkerestük lábnyomaik helyét, hogy láthassuk, és elképzeljük őket reggeli kávéfőzés, vasárnapi családi ebédhez készülődés, vagy akár a fényképezőgépeik tisztítása közben.
A SÁRMOS ROBERT CAPA, AKIT A LEGHÍRESEBB HÁBORÚS FOTÓSKÉNT TARTANAK SZÁMON, EBBEN A BELVÁROSI HÁZBAN SZÜLETETT
Budapest szívében, mindössze 130 méterre járunk a Városházától (Főpolgármesteri Hivataltól). A most bemutatásra kerülő, négy darab teljesen egyforma, bécsi szecessziós stílusra hajazó négyemeletes bérház 1911 és 1914 között épült. Ezen négy bérház egyikében született meg Friedmann Endre Ernő, a modern sajtófotó megteremtője, aki Robert Capa néven vált világhírűvé (ebbe a bérházba megyünk be). Robert Capa rövidnek számító életéből (41 évet élt mindössze) 18 évet itt, ebben az akkor újépítésűnek számító bérházban élt családjával. Capa a fotográfiával igen hamar megismerkedett, házbéli szerelme, a fotográfiát éppen tanuló Besnyő Éva hívta el a jóképű Capát saját portrémodelljének. Capa kedvet kapott a fotografáláshoz, olyannyira, hogy 23 évesen már a francia Vu magazin közli képriportjait, 1936-ban pedig megszületik a spanyol polgárháború frontvonalán készített, a halál pillanatát épp megörökítő „Milicista halála” című fotója. Robert Capát innentől kezdve a leghíresebb háborús fotósként tartják számon. Capa bár a világ számos háborús övezetben járt, nem csak háborús fotós volt. Lencsevégre kapta többek között Trockijt, Henry Matisse-t, Picassot a fiával Claudedal, egyik feleségével Francois Gilottal a tengerparton, sőt, 1947 tavaszán New Yorkban a Modern Művészeti Múzeum tetején lévő étteremben harmadmagával létrehozták a mindmáig brandértékkel bíró Magnum fotóügynökséget. Robert Capa rövid, mindössze 41 éve alatt első szerelmével, Besnyő Évával az alábbiakban bemutatott házban élt, második, legnagyobb szerelmével, Gerda Taro-val a frontvonalat járta (Taro ott is halt meg), harmadik szerelmével, minden idők egyik legnépszerűbb alkotása a Casablanca női főszereplőjével, Ingrid Bergmannal Párizsban és Hollywoodban folytatott románcot. Elmondások szerint Gerda Taro halála után a sármos Robert Capa már nem volt képes megállapodni egy nő mellett sem hosszabban. 1954-ben Laoszban - hasonlóan legnagyobb szerelméhez Gerda Tarohoz - harcmezőn vesztette életét.
EGY PICINY FALUBÓL INDULÓ PICINY EMBER NAGYSÁGA - A VILÁGHÍRŰ FOTOGRÁFUS, ANDRÉ KERTÉSZ GYERMEKKORI HELYSZÍNÉN JÁRUNK
Szigetbecse egy 1253 főt számláló kicsiny falu Budapest belvárosától alig 48 kilométernyire. Itt, Szigetbecsén, a nagybátyjánál töltötte nyarait Kertész Lipót könyvárus, és Hoffmann Ernesztin kávékimérést vezető hölgy gyermeke: Kertész Andor. Kertész Andor (aki André Kertész néven vált világhírűvé) 1894. július 2-án született, és már 6 évesen a szigetbecsei ház padlásán talált régi német képes újságokat böngészett. Úgy gondolta akkor, majd, ha nagy lesz, ő is hasonló vizuális dolgokat fog készíteni. 14 éves volt, amikor édesapjától megkapta az első fényképezőgépét. Édesapja nem sokkal ezután meghalt, a kiskamasz Andor pedig elkezdte gyártani a falusi élet, környezet, táj egységéről alkotott képeit. Így nyilatkozik erről az időszakról: „Itt olyan közel kerülhettem a természethez, és azokhoz, akik közt ez történt velem. Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban, vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen.” 1914-ben a 20 éves Kertész Andor fogta a fényképezőgépét, és egy szerelmi csalódás miatt jelentkezett a Monarchia seregébe. A seregben töltött időszakot is végigfotózta, majd egy hadi sérülés eredményeképpen Esztergomban kötött ki, gyógyulása idejére. Ekkor született meg az első híres képe, a „Víz alatt úszó”. Kertész Andor sem bírt megmaradni ülve, Robert Capához hasonlatosan itthoni életét a párizsi művészvilág közegére cserélte. Ekkor, 31 évesen élte élete legboldogabb napjait, szabadon, kötöttségektől mentesen fotózhatott, mindennapos baráti találkozói voltak Picassoval, Mondriannal, Chagallal, Robert Capával, Moholy-Nagy Lászlóval, Brassaival; ő volt az első magyar fotográfus, akinek Párizsban önálló kiállítást rendeztek. Ezidő tájt még az ámor nyila is eltalálta André Kertészt, egy hazalátogatása során találkozott régi szerelmével, Salamon Erzsébettel, aki követte őt Párizsba, majd New Yorkba. Innentől kezdve több mint 45 évig, Salamon Erzsébet 1977-es haláláig éltek együtt. Kertész Salamon Erzsébet halálát követően egyre zárkózottabb lett, utolsó éveiben készített polaroid képei is depresszívebbek lettek. André Kertész 1984-ben (90 éves ekkor) hazalátogatott, és útba ejtette Budapesten, Esztergomon kívül Szigetbecsét is. Ekkor fogalmazódott meg a szigetbecsei vezetésben, hogy szeretnének egy emlékházat létrehozni Kertésznek. Kertész ezen kezdeményezést úgy okézta le, hogy azt mondta az emlékház szemrevételezésekor: „Ide 50 kép kell, küldeni fogom”. Az 50 képből 120 szignózott kép lett. Ebből 119 kép tekinthető meg, sőt, André Kertész személyes használati tárgyakat is küldött a szigetbecsei André Kertész emlékházba. Az alábbiakban megmutatjuk az emlékházat, majd két kép erejéig azt a házat, ahol André Kertész a gyermekkorát töltötte (ez magánház, melyet mind a mai napig a rokonai laknak), és azt a szigetbecsei tavat is, mely mellett André Kertész az utolsó hazalátogatásakor megállíttatta az őt szállító autót, hogy kiszállhasson, és elkészíthesse az egyik kedvenc taváról az utolsó fotóját. André Kertész 1985-ben halt meg, New Yorkban.
KINSZKI IMRE FOTÓIVAL NAGYSZÜLEINK, DÉDSZÜLEINK BUDAPESTJE, ÉS FIATALSÁGA KEL ÉLETRE. MEGMUTATJUK, KINSZKI IMRE HOL HAJTOTTA ÁLOMRA FEJÉT A FOTÓTÚRÁI UTÁN
Míg az első magyarországi fényképész Klösz György megbízásra fotózta Budapestet a századelőn, Kinszki Imre kedvtelésből, felesége által ajándékozott fényképezőgéppel járta Budapest utcáit az 1930-as és 40-es évek környékén. Ha valaki sokat bújja a Fortepant, vagy egyszerűen csak rákeres régi, Budapestet ábrázoló képekre, vagy feliratkozik a Facebook „Zugló régi képeken csoportjába”, nem tud nem felfigyelni azokra a fotókra, melyek mögött Kinszki neve tűnik fel. Kinszki játszadozott képalkotásai közben, használta a fényeket, árnyékokat; mindenki mástól eltérő perspektívákban gondolkodott úgy, hogy a képalkotási rendszer tényszerű pontjait nem rúgta fel. Egyedisége által a fotói élőbbek, korszakalkotóak, mégis (egyelőre) kevesebbet hallunk róla, mint mondjuk Robert Capáról, André Kertészről, vagy éppen Brassairól. A híres fotográfusaink rovat talán legkedveltebb személyiségjegye Kinszkié, játékos, kedves, családcentrikus, hősszerelmes volta tagadhatatlan. Szerelmét, leendő feleségét Gárdonyi Ilona gépírónőt a közös munkahelyükön, asztalra dobott papírrepülőbe írt randi meghívással hódította meg, és dacolva a felső középosztálybéli, magasan iskolázott Kinszki család ellenérveivel, feleségül is vette az alsó középosztálybéli Ilonát. Majd’ 20 évet éltek együtt, két gyermekük született: Gábor és Judit. Kinszki Imre igazából ekkor, a gyermekek születésekor kezdett el fotózni. Kinszki élő városfotóin kívül megszámlálhatatlan életkép készült az otthonukat rejtő zuglói Szugló utca, és Róna utca sarkán leledző bérház gangján, valamint a zuglói környezetben az őszintén boldog családról. Kinszkiék 1926-ban költöztek ide, a bérház második emeletén található egyik lakásba, és itt éltek 1944-45-ig. A történelem ebbe a családi boldogságaurába (is) beleszólt, Kinszki Imre és fia Gábor nem tért vissza a háborúból. Kinszki Imre fotóival nagyszüleink, dédszüleink Budapestje, és fiatalsága kel életre. Kinszki Imre fotótörténeti munkássága kitörölhetetlen, és elévülhetetlen. Ebben az albumban megmutatjuk azt a zuglói házat, melynek második emeletén majd’ 20 évet élt a Kinszki család.
AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI FÉNYKÉPÉSZ, AKI MEGBÍZÁSRA FOTÓZHATTA BUDAPEST VILÁGVÁROSSÁ VÁLÁSÁT A SZÁZADELŐN - KLÖSZ GYÖRGY
Ha valaki a századelős főváros házaira, utcáira, tereire keres rá a neten, elkerülhetetlen, hogy ne ütközzön bele Klösz György nevébe. Csak a Fortepanon 1000 fölötti általa késztett és az utókor számára megőrzött, történelmi jelentőségű épített örökségről (belváros, Városligeti Millenium épületei), a társadalmat megmozgató eseményről (Kossuth Lajos temetése), vagy természeti katasztrófáról (1876-os budapesti árvíz) készített fotóiba akadunk bele. Klösz György 22 éves korában érkezett Bécsből Budapestre, és konzekvensen elkezdte járni a főváros utcáit erre-arra, hogy megállíthatatlanul, közel 40 évig dokumentálhassa a látottakat. Ő lett az első magyarországi fényképész, aki idővel megbízásra dolgozhatott, hisz a főváros egy idő után sorra kérte a világvárossá történő átalakulás dokumentálását tőle. Klösz minden esetben minőségi anyagot adott át, nem csak a kor legmodernebb fotózási eljárását, a zselatinos szárazlemez-eljárást alkalmazta felsőfokon, hanem tudatosan figyelt a beállításokra, fényviszonyokra: megkomponálta a képeit. Klösz tudatosan felépített brendjének köszönhetően vagyonosodott is, 1882-ben 38 évesen már villát és nyári műtermet építtetett a Svábhegyen, rá két évre a pesti oldalon is nyitott műtermet, ezt követően pedig házat, műtermet, nyomdát, és bérházat emeltetett a Városligeti fasor Városligethez közel eső részén. A lent látható Városligeti fasor 49. szám alatti Klösz-villa eklektikus stílusban készült 1895-ben. A földszinten irodák, rajzterem és cselédlakás, az első emeleten ő és családja mindennapjainak megélésére szolgáló tér -lakótér-, a felső szinten nagy üveghomlokzattal és üvegtetővel kialakított műterem kapott helyet. Híres fotográfusaink rovatunk Klösz-albumának elkészítésekor egyrészt az volt a célunk, hogy kicsit napfényre/köztudatba emeljük Klösz György nevét - hisz olyan életművet hagyott ránk, amelyből a kor történetisége egyedi módon feltárul - , aztán, hogy megmutassuk, ez az örök alkotó ember milyen körülmények között élt (hova járt haza), harmadrészt pedig, hogy rávilágítsunk: mekkora értéke van az épített örökségünk dokumentálásának még akkor is, ha erre a mai selfie-világban azt gondolnánk, nincs szükség. Csak javasolni tudjuk, az erre-arra tanulmányozása után keressetek századelős Klösz képeket a neten, és utazzatok vissza nagyszüleink, dédszüleink korába, környezetébe.. Klösz György fotóival bizony lehet..
MAI MANÓ CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI UDVARI FÉNYKÉPÉSZ HÁZA, AMI KÍVÜLRŐL HÁROM, BELÜLRŐL VISZONT NYOLC EMELETES
Míg Klösz György imádott Budapest utcáin sétálni és úgy fotózni, addig Mai Manó (ez az igazi neve) császári és királyi udvari fényképész műteremházat építtetett. Klösz György az épített örökségre volt fogékony, a nála 11 évvel fiatalabb Mai Manó az embereket fotózta. Mai Manó megadta a módját, tudta, hogy a sikeres egzisztencia-építésének vissza kell köszönnie: igényes, ízléses, jómódot reprezentáló házat építtetett magának a Nagymező utcában. A neoreneszánsz épület egyedi: kívülről három, közben meg belülről nyolc szintes. Kívülről szobrok, domborművek, díszítések és terrakotta lapokra festett freskók díszítik, belülről a nyolc szint a pincével kezdődik, aztán jön a földszinti bejárat belépője, a félemeleti Kismanó Galéria, emeleti kiállítótér, második emeleti üvegműterem, felette a könyvtár, és legfelül van még egy kettéosztott tér. Mai Manó és családja az utcai szárnyrészben lakott és az utcai rész üvegműtermében dolgozott, viszont volt annyira előrelátó, hogy a belsőudvari részre bérlakásokat húzatott, így a ház fenntartása tulajdonképpen rentábilissá vált, sőt. Mai Manó fotográfus műtermében való fotózkodáshoz sorba állt a jómódú polgárság: trendinek számított, ha a család a Mai Manó műteremben járhatott. Mai Manó dominánsan gyermek-, és családfotókat készített. Budapesten, ha sétálsz, és felfelé nézel, csodákat lelsz. Egyik ilyen kedvenc csodánk a Mai Manó ház. Imádjuk a kék. sárga, zöld Zsolnay pirogránit burkolatát, elképesztő cuki a kapu fölötti puttó aki fényképezőgépet tart a kezében, aztán imádnivaló a sok-sok levélsoros ciráda is, és a kűlcsíny után a belbecs.. Gyere velünk, és megérted..
