Az őseink tudtak. A századelőn felhúztak maguknak (nem is gondolták, hogy nekünk is) csodálatos, adott esetben grandiózus, adott esetben kisebb, de mindenféleképpen magamutogató épületeket, melyekkel ízlésesen, egy arculati világ köré rendeztek, és ezzel megalkották még az útvonalaik, utcáik, köztereik formáit is (amiken egyébként mind a mai napig járunk).
Ezek a piperkőc, magamutogató épületek pedig igenis tudták a rájuk adott öltözék minden egyes cizellált tülljét, kitűzőjét, fejdíszét, részletét méltón viselni. És tudják ma is. Sétálj egy megállót, nézz felfelé. Észreveszed. Menj be a kapun, az épületek belbecsét se hagyd ki.. Hello Budapest, hello épített örökség..! Ámulj te is..! Hisz ezért csináljuk.. :)
A századelőn nagyjaink bulizni vágytak. Teljesen érthető igény, kikapcsolni, elhagyni a stresszt, már akkor is fontos túlélési szempont volt. Úgyhogy megszavazták, és építtettek maguknak: Vigadót. Nagy bulihelyszínt. Az akkori legnagyobb bulihelyszínt. Mondjuk ez a mostani Sziget, hisz itt is felöltöztek furcsán az akkori fiatalok (csak jelmezbálnak hívták az eseményt), itt is jártak a fejek csak a nőfaló Liszt zongorakoncertjére, meg a három feleséget is elfogyasztó Johann Strauss Kék Duna keringőjére (sőt, erre lábak is jártak). És folyt alkohol itt is, dominánsan pezsgő, mert akkor az volt a divat.
Járt itt, ebben a csodálatos, grandiózus, mór stílusú épületben Ferenc József és Sissi is 1967. június 8-án este. Bálozni jöttek ők is. És kapcsolatokat építeni. Szocializálni. Mert az fontos. Volt. Van. És lesz.
Éshogy kinézett-e a Vigadó teraszáról a már említett Sissi, Ferenc József, Liszt, Strauss, vagy akár Bartók Béla, Dvořak, Debussy, Wágner (mert ők is koncerteztek itt) nem tudjuk, de ha beleklikkelsz a képbe, a csodálatos belső tér mellett megmutatjuk azt is, micsoda kilátás nyílt és nyílik a teraszról a Dunára, a Várbazárra és a Budai Várra. Nézd:
A századelőn betört az arisztokraták világába a szórakozni vágyás hype-ja ugye. Node már nem a megszokott családi kastélyok báltermeibe vágytak nagyjaink, hanem külső, grandiózus, még-magamutogatóbb épületekbe, mint a kastélyaik. Így/ezért épült meg a Pesti Vigadó (lásd fent), majd a Stefánia Palota is. Sőt, a Stefánia Palotába nem volt csak úgy bejárás, oda írásos ajánlás alapján lehetett bejutni. A jelöltek neveit minden évben egyszer a Stefánia Palota igazgatósága kifüggesztette a falra, és ha nem volt kifogás (meg volt feddhetetlenség, nagykorúság, magas képzettség, sok pénz –a tagíj is igen borsós áru volt), csak akkor lehetett bekerülni (szóval nem egykönnyen).
Kivel találkozhatott, és mit láthatott az, aki bekerült a fényűző pompába..? Például találkozhatott olykor-olykor Ferenc Józseffel és Sissivel (talán még táncolni is láthatta őket együtt). Vagy épp elkaphatta azt a pillanatot amikor Károlyi Mihály és Andrássy Katinka aurája összeért, hisz pletykák szerint a Stefánia Palota hátsó erkélyrészén csattant el az első, (még házasság előtti) csókjuk. Hát, ilyenek voltak kéremszépen.
Gazdagság, bálterem, tánc, pezsgő, nyári este, palota, séta a kertben a vízesés mellett (mert az is volt), szerelem, boldogság, gond nélküliség.. (vagy kitudja. Mindenesetre képzelődni jó.) Gyertek velünk a Stefánia Palotába. Bejutottunk. Csak, hogy mutathassunk Neked. Rejtett értéket, ami mellett lehet, nap, mint nap elmész.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar politikusoknak ugyanúgy, mint a Nemzeti Múzeum megépítéséért, az Operaház megépítéséért is igen sokat kellett lobbizniuk a bécsi udvarnál. Az Operaház megépítésére az engedélyt végül megkapták 1874-ben azzal a feltétellel, hogy a budapesti Operaház kisebb kell legyen, mint a bécsi Operaház. Az épület esztétikájára viszont nem érkezett megkötés, így a budapesti Operaház hozzáértők szerint sokkal szebb lett, mint a bécsi. (Bibibi.)
A budapesti Operaház-tendert Ybl Miklós nyerte, a gazdagon díszített belső terek szépségéről pedig felkapott festők (Than Mór, Lotz Károly, Székely Bertalan) gondoskodtak. Szóval magyar művészek, kisiparosok, hazai alapanyagokból hevesen tolták a melót, hét év alatt felhúzták az Operaházat. A megnyitón ott volt Ferenc József és Sissi is.
A fotókon mutatunk exkluzív helyszíneket is, pl. a díszpáholyt, ahol kizárólag csak Ferenc József és Sissi tartózkodhatott –Sissi is csak Ferenc Józseffel közösen- (a díszpáholyból mind a mai napig csak a nagyok: köztársasági elnök, miniszterelnök nézhet előadást), a díszes oldalbejárati aulát (itt csak Ferenc József és Sissi sétálhatott fel), Sissi titkos ajtaját (amit rossznyelvek szerint Andrássy gróf is meglátogatott), az exkluzív fogadótermet, Sissi páholyát (amikor nem Ferenc Józseffel jött az Operába), a 18 karátos arannyal bevont nézőteret, majd lesétálunk a főlépcsőn a főbejárati aulába (ahová a nagypolgárság érkezett). Kezdd az ámulást az Operaház nézőterével, Sissi páholyából:
