Jártunk már Magyarországon nem egy barokk templomban/apátságban, de az osztrák barokk apátságok (vorau-i, melki) csilli-villiségén egy sem tett túl. Már szinte fáj, annyira karcol a csecse, a ciráda, mégis van valami le nem írható feelingje ennek a pompának. No, hát a melki csillivilli-ben 900 éve élnek bencés szerzetesek (igen, most is), és az apátság a helyi nagyhatalom. :) 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll az apátság szolgálatában, és hevesen pucolják minden évben az 1365 ablakot a tavaszi nagytakarítások során.
Melk felkötötte az apát-gatyát, és vállalkozik. Nagyvállalat mondhatni, és diverzifikál. Először is befektettek, hogy az egyik lábuk (üzletáguk) az idegenforgalom lehessen. Teljeskörű felújítást végeztek, parkolókat építettek, beszálltak a Duna-menti kerékpárút vonalának építésébe, éttermeket nyitottak, programokat szerveztek. Aztán van másik lábuk is, merthogy van erdejük, mezejük: szóval gazdálkodnak is hevesen, a megtermelt cuccot eladják.
A piaci alapú megközelítés bejött: ha csak az idegenforgalmat vesszük, évi majdnem egymillió látogatója van az apátságnak, ami nem kevés bevételt termel. És a bencés szerzetesek még mindig itt kelnek fel reggel, itt fogyasztják a reggeli joghurtjukat, itt imádkoznak, tanulnak, dolgoznak (ők is), szóval az alapfunkció továbbra is él. Ha van kedved belépni velünk a Melki Apátság kapuján, klikkelj a fotóra.
Az van, hogy a magyarországi Dunakanyarért meghalunk. Ha osztrákok lennénk, az ausztriai Dunakanyarért halnánk meg. Ideális családi és nem családi kirándulóhely. Ok, több várral, várkastéllyal, és több Duna mellé épült, a Dunáról is esztétikát sugárzó településsel leledzik. Készítettünk egy albumot, ami a Duna közepéről van fotózva, Wachaunál. (Wachau Ausztria világörökségi védelmet élvező 30 kilométer hosszú völgyszorosa a Duna mentén.) Csak nézz jobbra, balra, és ámulj, milyen csodatáj és mennyi épített örökség van Ausztriában is.
Krems a világörökség része. Krems csodás kis történelmi város, igen koros. Olyan 900 év körüli, és minden háza karbantartott épített örökség, műemlék. Ha turistás nyüzsire vágysz, menj a főutcán, ha csendes titokutcácskákra vágysz, térj le róla - merj kalandozni, határokat feszegetni. Megéri. Lehet, még bele is akadsz az européer, nőcsábász Liszt Ferenc édesanyjának szülőházába. Ugyanis Liszt édesanyja itt született.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy vorau-i kolostor, magában, 1160-ban. Aztán volt, hogy jött, volt, hogy nem jött, a magyar (is), a nyilaival. De inkább jött, mint nem, így aztán lett egy jó vastag védelmi kapu, a kolostor védelmében. Aztán ha már lett védelmi kapu, lett jó sok védelmi épület, funkciókkal ellátva. És lettek védelmi tornyok is természetesen. És lett sok munka, pénz, gazdagság a nem kis ingatlanberuházás miatt. Aztán ha már volt egy ilyen biztos védelmi bázis, lehetett cirádázni a területen belüli, kolostorhoz épített templomot, barokk jellegűre. Barokk. Kívülről-belülről. Belülről extra módon. Elképesztő extra módon. Ha a csilli-villinek van fokozata, akkor az itt megtalálható. Bárhogy nézel, arany van. És ciráda van. És bámulás van.
Az osztrák testvéreink grófjai valamiért imádták, hogy a kastélyuk körüli hatalmas területet nem csak különböző égtájról hozott flancos növényekkel, hanem állatkerti lakókkal is benépesíthették. Így voltak ezzel a négyszögletű kerek erdő közepére épített Herberstein-kastély grófjai is. No de mi most nem őzikéket, oroszlánokat fogunk mutogatni, hanem a 700 éves kastélyt. Kívülről-belülről. A kastélyt egyébként ma is lakják, Herbersteinék. Igen, 700 éve. Durva, nem..? Csodapihi, csodanyugi, csodaerdő, csodalevegő, múlt, épített örökség. Bye-bye stressz..!
