Az a jó, hogy a tanösvényeken télen, nyáron, ősszel, tavasszal is érdemes megfordulni egyrészt azért, mert bár ugyanazon az útszakaszon haladsz, mindig mást látsz a természet változásának köszönhetően, másrészt pedig mindig védve vagy a fák által: nyáron a perzselő nap, télen a hideg, fokozottabb szél ellen.

A Naplás-tó és környezete természetvédelmi és ökológiai szempontból az egyik legértékesebb budapesti terület. Több mint 400 növényfaj, bogárpopulációk, kétéltűek, több mint 200 madárfaj található ezen a terepen (nem is gondolná az ember), sőt, a Naplás-tó a WWF Magyarország mintaterülete, a mocsári teknős megfigyelését végzik itt (ezért sem célszerű az invazív ékszerteknősök tóba dobása).

18 állomásból álló tanösvény készült, és ha már egy vasárnapi ebéd utáni könnyed 1 km-es sétát a tó köré szervez a kedves ERRE-ARRA fotós ajánló látogató, akkor a nemrégiben megépült kilátót sem érdemes kihagyni. A kilátó felé haladva ámultunk-bámultunk. Hol eldőlni látszott, hol kiegyenesedett, hol háromszög alakúvá csúcsosodott a kilátó, de volt, hogy hol erre, hol arra vezették a szemet a falécek, ami hol fa színű volt, hol pedig aranyszínűvé varázsolódott a lemenő nap fénye által. Aki felmegy a 22 méter magas kilátóba a csodálatos látványért, az 120 és 130 közötti lépcsővel számoljon, de aki nem akar lépcsőzni, leülhet lent, és egy padon megvárhatja barátait, családtagjait.