Valahogy az esős, szürke felvételeknek is van hangulata. Mert bizony ameddigre elértünk a hat állomásos Margit-szigeti kincs-kereső sétánk hatodik pontjához (1. 2. 3. 4. 5.), eleredt az eső. Pont a vizet fakasztó kútnál. Két kútja van a Margit-szigetnek, az egyik a Margit-híd bejáratnál (ez a kút szökőkút, mindenki ismeri, úgyhogy most kihagytuk a felfedező túránkból), a másik ez, az Árpád-híd lábánál. Ezt a kutat Bodor kútnak hívják, és zenél. Bodor kút, mert Bodor Péter székely ezermester a kút eredeti verzióját 1820-22 között alkotta, ami akkor Marosvásárhely főterére került. Node miért volt truváj egy zenélő kút az 1820-as években, hogy tette össze ezt az építményt Bodor Péter..? Marosvásárhely főterén kezdett neki a munkálatoknak, létrehozta a pavilonszerű alapot, rátett egy félgömbkupolát, arra egy Neptun/Apolló szobrot, ami 24 óra alatt egyszer körbeforgott, szigonyával mutatva a pontos időt. A szerkezet nem csak forgatott izmos felsőtestű szobrot, hanem hat óránként eljátszott egy-egy dalt, mely éjszakánként  a közeli falvakban is hallható volt. Ez volt az ország első köztéri órája..! A kút a vizét a marosvásárhelyi vártemplom környékéről kapta, a víz négy köpő ponton távozott a pavilon oldalából.

Óriási viharok nem csak manapság, hanem elődeink idejében is voltak, például említettük már a 1914-es Margit-szigetit, most pedig megemlítjük az 1836 decemberit. Marosvásárhely főterén a hóvihar ledöntötte a Neptun/Apolló szobrot, és tönkretette a kupolában rejtőző zenegépet. A kutat Marosvásárhelyen 1911-ben lebontották. A Margit-szigeti Bodor kút 1936-ban készült el, hű vizuál-mása az eredeti kútnak, és zenél is, mint az eredeti kút, csak már kicsit más technológiai alapokkal: a kútban hangszórók vannak elrejtve, és digitálisan szólaltatják meg minden egész órakor a századelő jellegzetes zenéjét.