Ha kilépsz az otthonod/munkahelyed kapuján, milyen színű házak vesznek körbe..? Van-e rajta dísz, díszítés, adott esetben címer (divatos nyelven logó, mely megkülönbözteti a házat építtető családot, a család felépített tevékenységi köreit a többi családétól)..? És ha van, mit ábrázol..? Halad-e tovább a szemed a homlokzaton..? Elindul-e a fantáziád: mit szeretett volna kommunikálni az épületre felhúzott díszítéssel, díszítésekkel, logóval, arculati elemekkel a ház tulajdonosa..? (Mert szeretett volna.) Melyik lakásban, mely ablakok mögött lakhatott..? Hogy élhetett..? (Volt-e boldog, volt-e ideges. – Nyilván.) A lecsó, vagy a pacal pörkölt illata terjengett a konyhájukban többször..? Hánykor feküdtek le aludni..? Hol volt a hálószoba..? Melyik századelős impozáns épületben járhatott a városában..? És Magyarországon..? Te voltál-e már abban az épületben..? Vissza tudtál-e lépni a belső tér vizualitásának köszönhetően abba a korba..?

​

Aztán, ha engeded elindulni a gondolatmeneted, észreveszed-e, hogy a napi, rengeteg, megoldhatatlannak tűnő feladat közül kilépsz (átléped a saját stresszkapudat), és elszállsz a mesegondolataiddal..? És azt észreveszed-e, hogy utána kicsit jobban vagy..?

Teszel-e ilyet, hétvégén pl., másik városban..? Vagy kint, a természetben sikerül-e az érzékszerveidet a természet-beszívására hangolni..?

Ha igen, jól csinálod. Mi is csináljuk egyébként. Sétálunk egy megállót, nézünk felfelé, tapasztalunk, töltekezünk, kikapcsolunk! (És ok, mi fotózunk is.)