Mutattunk már Ausztriában vorau-i és a melki apátságot, most megmutatjuk Nektek a Klostenubur.., bocsánat, Klostenerbun.., bocsánat Klosterneuburgi Apátságot. NNa. Nem csak a szemünk - az épület látványától -, hanem még a nyelvünk is összeakad.

A Klosterneuburgi Apátság is Ágoston rendi apátság, ugyanúgy, mint a vorau-i. Kik is azok az Ágoston rendiek, hisz Magyarországon bár volt ilyen rend, de II. József óta nincs, szóval nem nagyon hallunk róluk. Az Ágoston rendiek -Ágoston vezetésével (aki aztán szentté vált)– olyan rendet állítottak fel, amelynek tagjai lemondtak saját tulajdonukról és életüket közösen élték. Ennek a közösségi életnek a középpontjában az evangéliumi eszme megvalósítása és terjesztése állt. A közösség sikeresen térített a világon, az Ágoston rendnek mára 3300 körüli pap és testvér tagja van az 5 kontinens 40 országában. Nem olyan régen egyébként örök fogadalmat tett Spanyolországban az első Ágoston-rendi magyar szerzetesnő (furcsa mód Magyarországon nincs Ágoston rend). Első is, nő is, elalélunk menten, utána pedig gratulálunk.

Vissza a Klosterneuburgi Apátsághoz. Ami nagy is, szép is, gazdag is, és épp ezért nem értettük, hogy lehet egy saját tulajdonról lemondó rendnek ilyen csodaépülete. Azt írják az okosok, hogy az apátság uralkodói rezidenciának épült, merthogy Mária Terézia apja egy XVIII. századi uralkodói rezidenciát álmodott ide, Klosterneuburgba, de Mária Terézia apja halála után inkább Schönbrunn-ba vágyott kastélyt építtetni magának (oh, de jó egyeseknek), így ezt a klosterneuburgi rezidenciát félbehagyta. És bár a császári rezidencia egyik szárnya még berendezésre került (mind a mai napig az eredeti berendezés látható - meg is mutatjuk), és a Habsburgok voltak is itt párszor, sőt, Napóleon is beugrott a Klosterneuburgi rezidenciába fél órácskára, mégis valahogy a félig berendezett rezidencia az Ágoston rendiek kezébe került, sőt mi több, aztán az Ágoston rendi kanonok által felhalmozott jelentős műkincs vagyon (khm) is ide került. Viszont mi a császári rezidencia megkukkanása után leviszünk titeket a pincébe, a többszáz éves boroshordók közé (hisz Klosterneuburg nem kis szőlő, és bortermelő vidék), aztán gyertek át velünk a Klosterneuburgi Apátság templomába.