Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzőjének szülőházában (sőt, annak sarokszobájában, ahol megszületett) már jártunk. Életének következő fontos állomásához 29 évesen érkezett, amikor megismerkedett Adler Adéllal. Adél édesapja egyébként a közeli, turisták által csodált Mátyás-templom karnagya volt, elképzelhető, hogy Adél hozománya eredményeképpen tudtak egy ilyen prominens környéken lakást szerezni. Sok, összesen 11 gyermekük született, az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ide, a budai várnegyed most bemutatott Úri utcai házába. Lakásuk az udvari szárny második emeletén volt, el sem tudjuk képzelni, hogy a sok Erkel gyermek mekkora zsibajt tudott rendezni a bemutatott belső udvaron és a második emeleti gangon. A lakás ablakai leírások szerint a Vérmezőre nézhetett, ahova le-lejártak az Erkel gyerekek játszani. Ilyen alkalmakkor, vagy éjszaka születhetett meg az Operában bemutatott Hunyadi László sikere után a magyar dráma- és operairodalom legfontosabb darabjának, a Bánk bánnak a zenéje. A család 1860 körül öltözhetett el innen, merthogy a házaspár különvált. Adél és a gyerekek (egy gyermek kivételével) Gyulára költöztek, Erkel Ferenc pedig egyik gyermekével Budapesten maradt és a Magyar utca 1. szám alatt élt.