Tudtad, hogy Budai Várnegyed impozáns épületei, templomai, lakóházai alatt egy közel 3,3 km hosszú labirintusrendszer húzódik..? Éshogy a várhegy területének 1/8-a üreg..? És, hogy egy szűk átjáró-utca, a Dárda utca egyik házának átlagos várbéli házkapuján keresztül le lehet jutni a Budai Várnegyed alagútrendszerének természetes, érintetlen eredetű szakaszához..? Leviszünk Titeket. Először a Dárda utcai ház pincéjében kötünk ki, innen további lépcsőkön lejutunk a 15 méter mélyen fekvő alagútrendszer kb 1,5 km-es szakaszába. És miközben a fejünk fölött az utcákon (Országház utca, Úri utca, Dísz tér) és tereken (Szentháromság tér) kolbászolnak és néznek felfelé a képzeletbeli turisták, mi neves épületek, (pl. volt Pénzügyminisztérium) alatt (is) sétálhatunk egy rejtett labirintusban.

Kik, és mikor fedezték fel a várbarlangot..? A XIII. században oda költöző lakosság, akik a felépített házuk alatt kútfúrással vizet kerestek. Ők ezen természetes üregeket - mivel a budai várhegy oldalai szőlőültetvénnyel volt tele - legfőképpen bor (meg gabona, meg víz) tárolására használták. Az 1930-as években Dr. Kadics Ottokár barlangkutató egyetemi tanár volt az első személy, aki belekezdett a barlang szakszerű feltérképezésébe. Viszont tekintettel a közelgő II. világháborúra való felkészülésre, a Várbarlangot a főváros légoltalmi célra lefoglalta és Dr. Kadics Ottokár segítségét kérte például a Sziklakórház, vagy az Úri u 72. szám alatti, kívülről hétköznapi, ellenben belülről -33 méterig (-5 szint) leásott, Magyar Nemzeti Bank aranykészletét tároló ház pinceüregeinek átlátásához/kialakításához.

A II. világháború ideje alatt egyes források szent 1000, más források szerint 4000, de akár 10000 ember is menedéket talált itt, a pincerendszerben. Az óvóhellyé átalakított adott szakasz egy részén mai is fellelhetőek a zuhanyzók, WC-k, de ez laikus fejjel is értelmezhetően nagyon kevés volt ehhez a menedéket kereső emberszámhoz képest. Aztán a II. világháború ideje alatt nem csak a várbeli lakosságnak, hanem a nagyembereknek is készült óvóhely (itt nem voltunk), ez inkább a Budavári Palotához, az Alagúthoz közel eső terület volt.

Dr. Kadics Ottokár még a békeidőkben, azaz az említett 1930-as években a barlangrendszer átjárása és tisztogatása során emberi és állati csontokra lelt (ezek mint a mai napig a barlangrendszer egy adott pontján megtalálhatóak). A csontokhoz legenda is kapcsolódik, azt mondják, a török időkben a megunt háremhölgyeket dobálták be az egyik kútba a törökök, és a csontok között az ő csontjaik is fellelhetőek.

A barlangban a 90-es években hajléktalanok éltek, sőt, ekkor kétes hírű illegálparty-k is zajlottak a barlangban, de mára a barlangrendszert a Duna-Ipoly Nemzeti Park felügyeli, és óvja. Szerencsénkre.