Szigetbecse egy 1253 főt számláló kicsiny falu Budapest belvárosától alig 48 kilométernyire. Itt, Szigetbecsén, a nagybátyjánál töltötte gyermekkorának nyarait Kertész Lipót könyvárus, és Hoffmann Ernesztin, a józsefvárosi Teleki téren üzlethelyiséget üzemeltető, kávékiméréssel foglalkozó hölgy gyermeke: az 1894. július 2-án született Kertész Andor.

Andorka - felnőttkori visszaemlékezéseiben többször utalt erre - az egyik nyári szünetben a szigetbecsei ház padlásán talált régi német fotókkal teli képes magazinokat böngészte - hat év körül volt ekkor -, amikor megfogalmazódott benne: ha nagy lesz, fotográfus lesz. 14 éves volt, amikor édesapjától megkapta az első fényképezőgépét. Édesapja nem sokkal ezután meghalt, a kiskamasz Andor pedig elkezdte gyártani a falusi élet, környezet, táj egységéről alkotott képeit. Így nyilatkozik erről az időszakról: „Itt oly közel kerülhettem a természethez, és azokhoz, akik közt ez történt velem! Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban, vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képemen.”

1914-ben a 20 éves Kertész Andor egy szerelmi csalódás miatt jelentkezett a Monarchia seregébe. Fényképezőgépe szó szerint hozzánőtt: a seregben töltött időszakot is végigfotózta, majd egy hadi sérülés eredményeképpen - kisebb szünetekkel - kilenc hónapot töltött gyógykezelésen Esztergomban. Ekkor született meg az első híres képe, a hullám torzító hatására fókuszáló „Víz alatt úszó” címmel.

Kertész Andor sem bírt ülve maradni, Robert Capához hasonlatosan itthoni életét a párizsi művészvilág zsongó közegére cserélte. Ekkor, 31 évesen élte élete legboldogabb napjait, szabadon, kötöttségektől mentesen fotózhatott, mindennapos baráti találkozói voltak Picassoval, Mondriannal, Chagallal, Robert Capával, Moholy-Nagy Lászlóval, Brassaival; sőt, ő volt az első magyar fotográfus, akinek a világ kulturális fővárosában, Párizsban önálló kiállítást rendeztek. Ezidő tájt még Ámor nyila is eltalálta André Kertészt, egy hazalátogatása során találkozott régi szerelmével, Salamon Erzsébettel, aki követte őt Párizsba, majd New Yorkba. Innentől kezdve több mint 45 évig, Salamon Erzsébet 1977-es haláláig éltek együtt. Kertész Salamon Erzsébet halálát követően egyre zárkózottabb lett, utolsó éveiben készített polaroid képei is depresszívebbek lettek.

André Kertész 1984-ben (90 éves ekkor) hazalátogatott, és útba ejtette Budapesten, Esztergomon kívül Szigetbecsét is. Ekkor fogalmazódott meg a szigetbecsei vezetésben, hogy szeretnének egy emlékházat létrehozni Kertésznek. Kertész az emlékház szemrevételezésekor ennyit mondott: „Ide 50 kép kell, küldeni fogom”. Az 50 képből aztán 120 szignózott kép lett. Ebből 119 kép tekinthető meg (egy kép eltűnt). A képeken felül végül André Kertész személyes használati tárgyakat is küldött a szigetbecsei André Kertész emlékházba.

Az alábbiakban megmutatjuk az emlékházat, majd azt a házat is, ahol André Kertész a gyermekkorát töltötte (ez magánház, melyet mind a mai napig a rokonai laknak), és azt a szigetbecsei tavat is, mely mellett André Kertész az utolsó hazalátogatásakor megállíttatta az őt szállító autót, hogy kiszállhasson, és elkészíthesse az egyik kedvenc taváról az utolsó fotóját.

André Kertész 1985-ben halt meg, New Yorkban.

_

* André Kertész eredeti neve Kertész Andor, Kohn Andor (Budapest, 1894. július 2. – New York, 1985. szeptember 28.