Tolnaynak a mohorai (Mohora: ahol „színházról nemigen hallott a nép”) házukban adta a „Színházi élet” című folyóiratot az anyukája a kezébe (hogy lekösse azokat), hisz Tolnay is elkapta gyermekként a bárányhimlőt, és ahogy mindenki más, hevesen vakargatta a viszkető piros pöttyöket. Ettől a ponttól indult minden.. Aztán jött Budapest, ahol elképesztő palóc tájszólását (mennyire cuki) az istenért nem tudták kiölni olyan gyorsan a színházi rendezők ahogy azt szerették volna, de sikerült. Aztán szép lassan Tolnay pályája elkezdett felfelé ívelni, és ahogy ilyenkor lenni szokott, csőstül lettek szerelmesek belé a férfiak. Az akkor már ismert író, Márai is. Aki nemcsak, hogy szerelmes lett, írt is neki, róla, miatta, érte verseket, amit csak Tolnay olvashatott el (ma már mi is). Meghívta kávézókba, ahol jókat okoskodott Thomas Mann műveiről, pletykálkodott az irodalmi világról, ajándékokkal halmozta el Tolnayt pff.. (Megjegyezzük, a konzervatív Márai ekkor már házasságban élt azzal az asszonnyal, akit még kamasz korában Kassán ismert meg, és aki még Amerikába is követte, és majd’ 70 évig volt a felesége.) Na Márairól ennyit. Szóval Tolnay..

Tolnay először hozzáment a Biztonsághoz (Ráthonyi Ákoshoz), szült a Biztonságnak/tól egy lányt, aztán full szerelmes lett a 11 évvel fiatalabb (mamma mia:)) Darvas Ivánba, Darvas Iván meg vica-verza. Aztán az időközben a felcseperedő Tolnay-lánygyermek is szerelmes lett Darvas Ivánba, no innen indult egy haddelhadd, nem is részletezzük.. Volt aztán Tolnaynak egy Mensáros Lászlója is, aki bár megkérte a kezét, Tolnay harmadszorra már nem házasodott.

No. A lent látható környezetből indult útjára a kalandos magánéletet magáénak tudható hölgyemény. Lépj be velünk te is a vidéki nyugodtságba, a család középbirtokán található parasztházba, és engedd el a fantáziád Tolnay Klári emléktárgyai között..