Királyrétre autóval is eljuthatsz, no de valljuk be, ki hagyná ki az erdei kisvasutazást, ha éppenséggel ez is lehet opció, és itt bizony opció. Kismaroson felpattansz, és fél óra csodatájban-vonatozás után lepattansz, hogy Királyréten belevessz a királyréti tanösvény felfedezésébe. Jó hír az eltévedőknek, hogy a közel három km-es séta során eltévedni nem lehet, még úgy sem, hogy hátrahagyod a koncentrálást (honnan indultam, merre megyek), és beleveszel az épp aktuális évszak által adott színek között a két beauti-tó adta selymességbe (ok, az egyik horgász-tó, ott kevésbé selymeződsz), és a séta során rád zúduló illat-, valamint látványorgiába. Mi most az őszben mutatjuk meg Neked Királyrétet.

Ha felszállsz a kisvasútra, gondolj erre: amit látsz, azt éppenséggel déd/nagyszüleid is láthatták. Miért..? Mert bár a vasútvonal 1893-ban épült, és alapvetően nem turisztikai, nem kirándulásmotiváló célból (hanem azért, hogy gróf Franken-Siersttorpff Henrik porosz születésű földbirtokos hevesebben és olcsóbban tudja elszállíttatni a 4000 hektáros földterületéről a faanyagot), 1954-ben a személyszállítás is megindult a vonalon. Ok, volt holtpont is (az 1980-as évektől kb. húsz évig), no de 2003 óta egy újabb generáció újra vonatozhat ezen a szakaszon.

Még egy gondolat. Ha már Királyréten sétálsz, és épp elámulsz a két selymes tó közül a selymesebb tó látványától, tudd, hogy ez a tó iszonyat régi (az 1700-as években hozták létre). Először vasérckohászathoz használták vízszűrő funkcióra (igen-igen, mesterségesen létrehozott tó), aztán halastó lett, ami eliszaposodott, aztán 2010-ben okos, természetszerető emberek lobbiztak, és helyreállíttatták a tavat. Nevén nevezve: a Bajdázói tavat. Nézd, milyen szép..